Azt gondoltam,ne csak sírjunk és várjuk a csodát,hanem látogassunk el a mesék birodalmába is.Ez egy fenőtteknek szoló mese,mindenféle erotikus töltet nélkül.JA!Majd lesz folytatás is
Benji, egy szörcsögő nyuszifiú élete!!
Ha egy magamfajta nyúl webnapló írásába kezd, illik neki bemutatkozni. Nagy pironkodások, ill. fülmozgatások között korrigálnám ezt a hiányosságot. Azért nem pirulok, mert mi nyulak képtelen vagyunk ilyesféle változásra. Mert a véredényeink... (De nem térek el a tárgytól...) A nyulak anatómiája különben sem érdekelné a kedves publikumot.
Szóval III. Vitéz Benjáminként láttam meg a napvilágot. Akarom mondani a holdat. Mert drága jó anyám elmondása szerint érkezésem éjjelre datálható. Elsőként érkeztem. Követői, egy öcs és két húg. Név szerint: Alfréd. Lujza és Regina. De mivel én voltam a sorban az első, így én kaptam meg Dédapám nevét. Mind a mai napig büszkén billentem meg füleim, mikor rá gondolok. Mennyi mesét hallottam hőstetteiről, mikor is a nyulak mezején folytatta csatáját a serege élén. Mindaddig, míg a véres küzdelem utolsó napján egy hatalmas sas karmai között lelte őt a vég. Gyermekkorom önfeledt játszással telt. Azt a szénaszagú mindenségit! De jó is volt még akkor...
Folytathatnám anekdotázásom, de azt vallom: a jelenben kell éni és nem a múltra visszatekinteni. Szóval a tegnapi napom is úgy indult, mint a többi... Nyivák adott enni (ismét fonnyadt volt a répa). De hát tudom én, ínséges időket élünk. Nehéz a piacon megtalálni az első osztályú árut. Az istenadtának utána eszébe jutott, hogy kipucoljon a bogyóimból. Nem értem, miért fintorgott annyira, ha még nem érzett büdöset, a nagy barna dögöt kellett volna szagolgatnia.
Néha visszasírom azt az időt, mikor én és Nyivák panellakók voltunk. Mikor kiengedett ketrecemből, csak az enyém volt az 30 négyzetméter. Milyen jó is volt megrágni a vezetékeket és Nyivák papucsait.
Mellékesen megjegyzem, Nyivákot nem mindig szólítottam így. Volt idő, mikor kimondottan kedveltem a szőke fejét, amiben csak egy maroknyi lepkének az esze szorult. Ez a történet is megér egy postot, de most ezt nem tenném meg, mivel elég megalázó lenne ez a Nyiváknak. Bár amit ma tett velem, olyan szintű felháborodást váltott ki belőlem, hogy sokáig gondolkoztam azon, el sem fogadom a csemegének szánt zabot, inkább megcakkozom fogaimmal a frissen manikűrözött ujját. Már-már kezdett kedélyállapotom javulni, mikor ez a buta tyúk megérkezett és hóna alatt berakott mellém... Nem fogjátok elhinni! Szóval odarakta mellém fajunk egy másik képviselőjét... Na ne! Hogy a zabos zsák szakadna a fejedre, Nyivák! Mégis, hogy gondoltad ezt? Hát nem vagyok én neked elég? Hát nem töltöttünk elég időt ahhoz, hogy rájöjj, én lehetek az egyetlen nyúl az életedben?
- Kornél vagyok. - kezdte újdonsült lakótársam - A csincsillák és az angórák nemzetségéből.
- Basszus... Kit érdekel, milyen génmanipuláció okozta tragédia során kerültél velem egy háztartásba?
- Miért vagy ilyen ellenséges? Talán nem volt részed nyúl etikett oktatásban?
- Hó-hó kiskomám! Félre a tapsi fülekkel! Tudok én kedves, illemtudó nyuszi lenni, ha akarok. De ma nem. És legfőképp nem veled. De lásd, nem vagyok egy sima káposztarágó. III. Vitéz Benjámin lennék a mezei lógófülűek leszármazottja.
- Jah... Az más. Most már értem, miért ilyen furcsa a színed... Egyből levágtam, hogy a családfádban nem lelhető fel a kék vér.
- Na idefigyelj, te okostojás! A te véred is biztos piros, de ezt könnyen kideríthetjük, ha beleharapok abba a fennhéjázó orrodba! Lehet, hogy nincs nemesi vérvonalam, de jó ideig éltem a nyúlgettóban és hidd el, sok mindent megtanultam. Úgyhogy most jegyezd meg! Amíg kénytelen vagyok veled közös káposzta levelet rágni, addig tudd: a lakhelyemben csak egy kis sarok lehet a tiéd. Ott kell végezned az összes dolgod. És az okosságaidat tartsd meg annak, aki erre vevő. Én már sok baromságot hallottam. Hidd el, nem tudsz újat makogni nekem.
Ha egy magamfajta nyúl webnapló írásába kezd, illik neki bemutatkozni. Nagy pironkodások, ill. fülmozgatások között korrigálnám ezt a hiányosságot. Azért nem pirulok, mert mi nyulak képtelen vagyunk ilyesféle változásra. Mert a véredényeink... (De nem térek el a tárgytól...) A nyulak anatómiája különben sem érdekelné a kedves publikumot.
Szóval III. Vitéz Benjáminként láttam meg a napvilágot. Akarom mondani a holdat. Mert drága jó anyám elmondása szerint érkezésem éjjelre datálható. Elsőként érkeztem. Követői, egy öcs és két húg. Név szerint: Alfréd. Lujza és Regina. De mivel én voltam a sorban az első, így én kaptam meg Dédapám nevét. Mind a mai napig büszkén billentem meg füleim, mikor rá gondolok. Mennyi mesét hallottam hőstetteiről, mikor is a nyulak mezején folytatta csatáját a serege élén. Mindaddig, míg a véres küzdelem utolsó napján egy hatalmas sas karmai között lelte őt a vég. Gyermekkorom önfeledt játszással telt. Azt a szénaszagú mindenségit! De jó is volt még akkor...
Folytathatnám anekdotázásom, de azt vallom: a jelenben kell éni és nem a múltra visszatekinteni. Szóval a tegnapi napom is úgy indult, mint a többi... Nyivák adott enni (ismét fonnyadt volt a répa). De hát tudom én, ínséges időket élünk. Nehéz a piacon megtalálni az első osztályú árut. Az istenadtának utána eszébe jutott, hogy kipucoljon a bogyóimból. Nem értem, miért fintorgott annyira, ha még nem érzett büdöset, a nagy barna dögöt kellett volna szagolgatnia.
Néha visszasírom azt az időt, mikor én és Nyivák panellakók voltunk. Mikor kiengedett ketrecemből, csak az enyém volt az 30 négyzetméter. Milyen jó is volt megrágni a vezetékeket és Nyivák papucsait.
Mellékesen megjegyzem, Nyivákot nem mindig szólítottam így. Volt idő, mikor kimondottan kedveltem a szőke fejét, amiben csak egy maroknyi lepkének az esze szorult. Ez a történet is megér egy postot, de most ezt nem tenném meg, mivel elég megalázó lenne ez a Nyiváknak. Bár amit ma tett velem, olyan szintű felháborodást váltott ki belőlem, hogy sokáig gondolkoztam azon, el sem fogadom a csemegének szánt zabot, inkább megcakkozom fogaimmal a frissen manikűrözött ujját. Már-már kezdett kedélyállapotom javulni, mikor ez a buta tyúk megérkezett és hóna alatt berakott mellém... Nem fogjátok elhinni! Szóval odarakta mellém fajunk egy másik képviselőjét... Na ne! Hogy a zabos zsák szakadna a fejedre, Nyivák! Mégis, hogy gondoltad ezt? Hát nem vagyok én neked elég? Hát nem töltöttünk elég időt ahhoz, hogy rájöjj, én lehetek az egyetlen nyúl az életedben?
- Kornél vagyok. - kezdte újdonsült lakótársam - A csincsillák és az angórák nemzetségéből.
- Basszus... Kit érdekel, milyen génmanipuláció okozta tragédia során kerültél velem egy háztartásba?
- Miért vagy ilyen ellenséges? Talán nem volt részed nyúl etikett oktatásban?
- Hó-hó kiskomám! Félre a tapsi fülekkel! Tudok én kedves, illemtudó nyuszi lenni, ha akarok. De ma nem. És legfőképp nem veled. De lásd, nem vagyok egy sima káposztarágó. III. Vitéz Benjámin lennék a mezei lógófülűek leszármazottja.
- Jah... Az más. Most már értem, miért ilyen furcsa a színed... Egyből levágtam, hogy a családfádban nem lelhető fel a kék vér.
- Na idefigyelj, te okostojás! A te véred is biztos piros, de ezt könnyen kideríthetjük, ha beleharapok abba a fennhéjázó orrodba! Lehet, hogy nincs nemesi vérvonalam, de jó ideig éltem a nyúlgettóban és hidd el, sok mindent megtanultam. Úgyhogy most jegyezd meg! Amíg kénytelen vagyok veled közös káposzta levelet rágni, addig tudd: a lakhelyemben csak egy kis sarok lehet a tiéd. Ott kell végezned az összes dolgod. És az okosságaidat tartsd meg annak, aki erre vevő. Én már sok baromságot hallottam. Hidd el, nem tudsz újat makogni nekem.
Folyt köv...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése