"Álmodtam egy világot magamnak,
Itt állok a kapuja előtt.
Adj erőt,hogy betudjak lépni,
van hitem a magas falak előtt."
Semmi több,csak egy régi, számomra kedves dal szövege.:)Kicsit ismételten megrottyantam,de legalább mostanra már az okát is tudom.Elhagytak az álmaim.Elhagytak,vagy csak én vesztettem el őket,de az is meglehet,hogy a képességem veszett el,amivel álmodni tudtam.Mióta az eszem tudom,mindig,mikor olyan helyzetet sodort felém az élet,amiben nekem fájdalmas volt lennem,nem tettem mást,mint hipp-hopp és egy képzeletbeli életben találtam magam.Egy olyanban,ami nekem és a szeretteimnek is csodás volt.Ennek két féle oka lehet.Mindig is menekültem a problémák elől,de legalábbis halogattam a megoldást.A másik,ami valószerűtlenebb,hogy sokat néztem az Óz a nagy varázslót.:))
Gyerekkoromban ha a szüleim veszekedtek,mert sajnos sokat előfordult,az álmaimhoz menekültem,ahol minden idilli.A személyek sosem változtak,csak a helyszín na meg a körülmény.Más gyerek ezt kinövi,na én juszt sem!Még magammal is harcoltam.Rendes lány legyek vagy lázadó tini?Naná,hogy az utóbbit választottam,ami lássuk be nem épp a legjobb megoldás volt:)De mikor a házasságom már megromlott,szintén ott volt nekem a menedék.Az álmaim ahol szeretnek,szeretek...(Bár ez az álom,hála legyen a teremtőnek,valóra vált.)Mostanság elég sok problémám van az életben..Sok mindent szeretnék,még több mindenre lenne szükségünk,de nem jön össze.Pedig mindenki ad bele a dologba,hogy változtassunk,de úgy tűnik nem elég.Addig amíg az álmaimban "éltem" valahogy annyira eltörpültek a valós problémáim,hisz a képzeletbeli életem tökéletes volt.Sokkal könnyebben tudtam dolgokat megoldani,mert talán más szemszögből láttam.Nem stresszeltem ennyit,nem kellett mentővel kórházba vinni,mert leállt a szívem...Mostanság az energiám annyira elég,hogy anyai létem megőrizzem.Persze velük kapcsolatban is annyi minden bánt.Olyan jó gyerekek.Megérdemelnének talán egy kis nyári kiruccanást.Nem nyaralásról beszélek,csak egy pár napról,hogy elmondhassák jövő szeptemberben:Igen mi is voltunk anyáékkal....Valószínű nem leszünk.:(Meríts erőt szól a mantrám önmagamhoz.Igen ám,de miből?Szinek?Nem látom őket.Hangok,Ízek?Hol vannak?A gyerekek maradnak,de ő miattuk csak a lelkiismeret furdalás lesz úrrá rajtam.Ördögi kör ez,ahonnan szabadulnék.Az erős nő nimbuszom valami miatt letöredezett,a maradékot meg saját magam verem szét egy kalapáccsal:(Bächer Iván egyik írásában:Egy vidéki Budapesten:Szóval azt mondja az ember:Hajnali négykor kiállok a gangra,megnézni,hogy mi van.Mert hajnali négykor mindig kiállok......
Én is nézelődöm.Nézem,hogy mi van,de nincs semmi..
2 megjegyzés:
Nem lehet, hogy azért nincs már meg az álomvilágod, mert egy felelőség teljes nő lettél és nem az a kislány aki illúziókban ringatja magát?
Nagyon ajánlom neked a Nők lapja pszichét, mert minden számban ír a gyerekekről a párkapcsolatról a sikerről és a lélekről és példákkal támasztják alá az írásokat
nagyon tanulságos és nem csak azok a pletyka rovatok, ebben nincs pletyka, nincs hasztalan reklám és negyed évente jelenik meg és kerekítve 400Ft, ennyit költhetsz te is magadra 3havonta!!!!
Ha viszont nem tudsz huzamosabb idő után sem kilépni ebből a gödörből, sztem célszerű lenne felkeresni egy szakembert, én többször is voltam már és nem bántam meg, mellesleg nem az megy el pszichológushoz aki bolond hanem az aki tudatos és tenni akar a jobbért...mellesleg nem kell senkinek sem tudni róla...
sajnos vannak olyan dolgok amit nem tudunk megoldani egyedül és a család barátok sem tudnak segíteni...
kitartást...
Kedves Csöpp!
Olyan régen "beszéltünk",és nagyon örülök,hogy "hallom a hangod"..:)
Az igazság ennél jóval szebb,de bennem van,hogy drámai hangulatot teremtsek..Na jó,ez sem igaz.Valahol a kettő között lépkedek..Gödör nincs,hála a teremtőnek,az nincs.Kissé hepe-hupás a talaj.Nagyon kell figyelni hová is lépkedem,voltak kisebb rándulások,ficamok,de ezen könnyen segítettünk..Én azt vallom a "szakemberekről",hogy nagyon fontos a munkájuk,és isten óvjon attól,hogy lekicsinylően beszéljek róluk,de most a tapasztalat szólal meg,és azt mondatja,hogy gyógyítsam meg önmagam..Bár mondom,betegségről szó sincs.Esetemben a Doktornő lelke és elméje betegebb volt jó pár segítségre szorulónál.(valóban csak zárójelben jegyezném meg,ez a pár sor beszélgetés is sokat "gyógyított")...Napfényre és hőségre fel..:)
Megjegyzés küldése