Anya lét...

Az ember a szüleit, az életét, a sorsát elméletileg nem választhatja meg... csak úgy belehuppanunk egy világba, mint a légy a cappucino krémbe. Aztán kiderül, hogy miből milyen jutott ki nekünk. Mindegy egyébként, hogy széna vagy szalma, a kamaszkor lesz az az időszak, amikor rádöbbenünk, hogy mindenben lehet hibát találni. Ja, és persze mindenkiben. 

Ilyenkor találjuk bénának a szüleink bizonyos dolgait, és kell hozzá jó néhány év, sőt egyeseknek egy egész élet, mire levonjuk a tanulságokat, és megértjük igazán az embereket, akik felneveltek minket. 

Az egyik és talán a legfontosabb ilyen ember az anyánk lesz. Van, aki állandóan harcol az anyjával, más csupán közömbös vele. Viszont akadnak emberek, akiknek megadatik, hogy szeretetben, biztonságban, sőt; akár teljes, őszinte barátságban érzik magukat az édesanyjukkal. Van ez utóbbinak sokféle változata. Nem is ebbe akarok most belefolyni. Hanem csöppnyi tanulságokat akarok mutatni, amik most még lehetséges, hogy annyira kicsik, hogy nem látjuk őket a haszontalan, de számunkra fontos dolgok elvakító fátylán át.Kedves Gyerekek!!

Amikor összevesztek az anyukátokkal, bele szoktátok képzelni magatokat az ő helyébe? Elképzelitek az indokait, az érdekeit, a miértjeit, amiért ezt és azt mondta, de egészen mást, mint amit szerettetek volna hallani? 

Az anyák könyve végtelen hosszú regény. Tele ugyanolyan emlékekkel és tanulságokkal, mint mindenki más életének lapjai. Csakhogy az anyák könyve már nem csak az anyákról szól. Hanem a gyerekről is, aki fogantatásától kezdve örökösen ott lebeg a regény sorai mögött, és bár nem látjuk, de érezzük a jelenlétét. Mi minden pereghet le egy anya lelkében, amikor látja, hogy ez a gyerek, ez az eredendő értelme az életnek bajba került; szomorú, vagy éppen a szerelemtől euforikus? 

Szokás mondani, hogy amikor az embernek gyereke születik, már sohasem lehet annyira nyugodt, mint amilyen bármikor korábban volt. Mert amint az egy testből kettő válik, az anya mindig szeretni, vigyázni, biztonságban tudni akarja a másik felét. Ha a gyerek később szerelmes lesz, lehet hogy azért nem tud örülni ennek egy anya, mert a saját csalódásaira gondol, aminek keserű mérgét nem akarja, hogy a gyereke egyszer is érezze. Vagy ránéz a gyerek szerelmére, és valakit lát benne... egy olyan jellemet, aminek anno ő is bedőlt, és amivel ugyanúgy rosszul is járt.

A gyerek szomorúságában a jó anya osztozik; fáj neki, hogy a gyerekét nem óvhatta meg a szenvedéstől... és fáj neki, hogy tétlenül hajlandó azt végignézni. Mért nem gondolunk mégis az anyák könyvére, amikor kifakadunk és hadakozunk az anyánkkal? 

Fiú,lány,most teljesen mindegy..Megpróbálom érteni őket..Vissza mászni a gyerek bőrömbe,amit nem is igazán kell erőltetnem,hisz még Istennek hála,abban vagyok..

Kutya nehéz..Szülőnek lenni bizony nagyon nehéz.Vagy ahogy a férjem mondaná.."Szülőnek lenni semmiség.Jó szülőnek lenni,nagy feladat."

Most itt tornyosul előttem a feladat,mint óriási hegygerinc..Még a közepénél tartok,lemászni már nem lehet,viszont egyre nehezebben mászom tovább..Jó lett volna több rögzítő kötelet hozni,de ki gondolta volna..

Mindenesetre a csúcson majd leszúrom a zászlóm..:))