Csodálatos nap volt, gyönyörűen kéklett az égbolt odafent. Lent, az
óceánban egy élettel teli Hatalmas Hullám büszkén és magabiztosan „Jó
reggelt!” kiáltott. A többi Hullám tisztelettel tekintett a Hatalmas
Hullám gyönyörű formájára. „Jó reggelt”- válaszolták neki
tisztelettudóan.
Ebben a pillanatban egy Kis Hullám bukkant fel a Hatalmas Hullám előtt és kedvesen köszöntötte őt.
- Menj az utamból, te ostoba Kis Hullám – mordult rá dühösen a Hatalmas Hullám.
- Bocsáss meg, de tudod, én nemcsak egyszerű hullám vagyok, én maga vagyok a Nagy Óceán! – szólt a Kis Hullám.
Amikor ezt a többi Hullám meghallotta, egészen elborzadtak a merész szavaktól.
- Hogy mered a Nagy Óceán nevét a szádra venni?- förmedt rá az egyik Hullám dühösen.
- Ki vagy te, hogy azt állítod magadról, te vagy a Nagy Óceán? Szegezte neki a kérdést egy másik.
- Bízzátok rám a dolgot – szakította félbe a többieket a Hatalmas Hullám ellentmondást nem tűrő hangon. Szigorúan a Kis Hullámra pillantott, majd így szólt:
- Ide hallgass! Te nem állíthatod magadról, hogy te a Nagy Óceán vagy. Még a leghatalmasabb Cunami sem merne efféle szavakat a szájára venni! Te nem vagy más, mint egy Kis Hullám, akinek még nagyon sok dolgot kell tanulnia az életben. Mondok neked valamit. Mi, hullámok, mindannyian a Nagy Óceánból származunk, az egész részei vagyunk. Az egész pedig nem más, mint a Nagy Óceán. Ám mi, hullámok, mindannyian egyediek és különállók vagyunk. Nem vagyunk többek, mint Őszentsége, a Nagy Óceán parányi teremtményei. Lehet, hogy még nem érted teljes egészében, amit mondok neked, de egy napon majd megérted. Addig is, azt tanácsolom neked, hogy éld az életet hálával, tisztelettel és alázattal, és mondj köszönetet a Nagy Óceánnak.
- A Kis Hullám kedvesen mosolygott és gyengéden így szólt:
- Tudom, hogy te és a többiek nem láttok bennem mást, mint egy kis hullámot. Az igazság, ami megszabadít benneteket, az, hogy nem létezik kettősség. Minden Egy és mindig is Egy marad. A végtelennek nincs kezdete. Ezekkel a szavakkal a Kis Hullám egyszerre eltűnt. Ami utána ottmaradt, nem volt más, mint a Nagy Óceán.
(Idézve Tisch Ferenc könyvéből)
Ebben a pillanatban egy Kis Hullám bukkant fel a Hatalmas Hullám előtt és kedvesen köszöntötte őt.
- Menj az utamból, te ostoba Kis Hullám – mordult rá dühösen a Hatalmas Hullám.
- Bocsáss meg, de tudod, én nemcsak egyszerű hullám vagyok, én maga vagyok a Nagy Óceán! – szólt a Kis Hullám.
Amikor ezt a többi Hullám meghallotta, egészen elborzadtak a merész szavaktól.
- Hogy mered a Nagy Óceán nevét a szádra venni?- förmedt rá az egyik Hullám dühösen.
- Ki vagy te, hogy azt állítod magadról, te vagy a Nagy Óceán? Szegezte neki a kérdést egy másik.
- Bízzátok rám a dolgot – szakította félbe a többieket a Hatalmas Hullám ellentmondást nem tűrő hangon. Szigorúan a Kis Hullámra pillantott, majd így szólt:
- Ide hallgass! Te nem állíthatod magadról, hogy te a Nagy Óceán vagy. Még a leghatalmasabb Cunami sem merne efféle szavakat a szájára venni! Te nem vagy más, mint egy Kis Hullám, akinek még nagyon sok dolgot kell tanulnia az életben. Mondok neked valamit. Mi, hullámok, mindannyian a Nagy Óceánból származunk, az egész részei vagyunk. Az egész pedig nem más, mint a Nagy Óceán. Ám mi, hullámok, mindannyian egyediek és különállók vagyunk. Nem vagyunk többek, mint Őszentsége, a Nagy Óceán parányi teremtményei. Lehet, hogy még nem érted teljes egészében, amit mondok neked, de egy napon majd megérted. Addig is, azt tanácsolom neked, hogy éld az életet hálával, tisztelettel és alázattal, és mondj köszönetet a Nagy Óceánnak.
- A Kis Hullám kedvesen mosolygott és gyengéden így szólt:
- Tudom, hogy te és a többiek nem láttok bennem mást, mint egy kis hullámot. Az igazság, ami megszabadít benneteket, az, hogy nem létezik kettősség. Minden Egy és mindig is Egy marad. A végtelennek nincs kezdete. Ezekkel a szavakkal a Kis Hullám egyszerre eltűnt. Ami utána ottmaradt, nem volt más, mint a Nagy Óceán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése