Beszélek itt a tehetségről,ami van..vagy nincs.
Tegnap nézegettem,egy hozzám genetikailag közel álló ember fényképeit..Egy albumon megakadt a szemem:Munkáim..
Szép dolgok..Kell hozzá ügyes kéz,kreativitás,azt hiszem ez a technikai része,ami nélkül nehezen lenne kivitelezhető,na és persze alapanyagok:))
De ezek olyan "rajta felejted a tekinteted képek" voltak.Innen gondolom,hogy a tehetség sem utólagos dolog.
Nem kellett sokáig gondolkodnom,hogy a bennem örök lakhatási joggal élő,szőrös kis dög(ördög) Megszólaljon.Mit mondott?Inkább kérdezett.Te is tudod?Te mit tudsz?Tudsz te egyáltalán valamit-bármit??
A kis szárnyas angyalka..(a másik lakó.)Vitába szállt vele.
Csodás az élete...Gyerekek,férj,család,szeretet.Ez mind az övé,mi másra lenne szüksége?
Valóban mi másra is lenne még szükségem?
Világéletemben olyan voltam,hogy mindenbe belekaptam,utána ha már túl sok energiát kellett volna bele tenni,hát parkoló pálya.Ezért nem vagyok Nobel-Díjas matematikus,Oszkárt sem kaptam,hovatovább 2012 legjobb énekese sem én leszek,és ez így is lesz még jó darabig:))
Hiába keresek kutatok,nem találok semmit,amihez kellene tehetség..ergó:nekem nincs olyan.
Délután hazafelé vonatoztam.Bámultam kifelé az ablakon.Mi mást is tudna tenni az ember lánya?Szeretem az elsuhanó tájat nézni..Apró kis csoda a természettől.Te suhansz és veled rohan a csoda is...A kora nyári fák..minden bokor és fűszál..Minden egyes felhő az égen.A színek,a kékek,a zöldek.Az itt-ott felbukkanó házak kertjeiben játszó gyerekek.A veteményest gondozó nénike,aki már a fejét sem emeli meg a zajra.Részese lett az életének,az örökké kattogó vas szekér.Ahogy az én részemmé vált a természet.Az összes szépségével csodájával..Egyedülálló,páratlan hangulat ez.Nem mindenki veszi észre,mert csak az arra érdemeseknek mutatja meg magát.Akinek jó a vevőkéje a varázslatra..
Nem tudok rajzolni,énekelni,táncolni.De látom a szépet,látom a jót.Látom a tisztát,és érzem az igazat.Lehet,hogy ezekhez a dolgokhoz egy pici tehetség sem kell..De egy valamit tagadhatatlan tudok.Tudom,hogy mindez áldás.Áldás még akkor is,ha most éppen nem annyira kék,és nem is annyira zöld.Ha kicsit fázósabb,kicsit csendesebb...
Tegnap nézegettem,egy hozzám genetikailag közel álló ember fényképeit..Egy albumon megakadt a szemem:Munkáim..
Szép dolgok..Kell hozzá ügyes kéz,kreativitás,azt hiszem ez a technikai része,ami nélkül nehezen lenne kivitelezhető,na és persze alapanyagok:))
De ezek olyan "rajta felejted a tekinteted képek" voltak.Innen gondolom,hogy a tehetség sem utólagos dolog.
Nem kellett sokáig gondolkodnom,hogy a bennem örök lakhatási joggal élő,szőrös kis dög(ördög) Megszólaljon.Mit mondott?Inkább kérdezett.Te is tudod?Te mit tudsz?Tudsz te egyáltalán valamit-bármit??
A kis szárnyas angyalka..(a másik lakó.)Vitába szállt vele.
Csodás az élete...Gyerekek,férj,család,szeretet.Ez mind az övé,mi másra lenne szüksége?
Valóban mi másra is lenne még szükségem?
Világéletemben olyan voltam,hogy mindenbe belekaptam,utána ha már túl sok energiát kellett volna bele tenni,hát parkoló pálya.Ezért nem vagyok Nobel-Díjas matematikus,Oszkárt sem kaptam,hovatovább 2012 legjobb énekese sem én leszek,és ez így is lesz még jó darabig:))
Hiába keresek kutatok,nem találok semmit,amihez kellene tehetség..ergó:nekem nincs olyan.
Délután hazafelé vonatoztam.Bámultam kifelé az ablakon.Mi mást is tudna tenni az ember lánya?Szeretem az elsuhanó tájat nézni..Apró kis csoda a természettől.Te suhansz és veled rohan a csoda is...A kora nyári fák..minden bokor és fűszál..Minden egyes felhő az égen.A színek,a kékek,a zöldek.Az itt-ott felbukkanó házak kertjeiben játszó gyerekek.A veteményest gondozó nénike,aki már a fejét sem emeli meg a zajra.Részese lett az életének,az örökké kattogó vas szekér.Ahogy az én részemmé vált a természet.Az összes szépségével csodájával..Egyedülálló,páratlan hangulat ez.Nem mindenki veszi észre,mert csak az arra érdemeseknek mutatja meg magát.Akinek jó a vevőkéje a varázslatra..
Nem tudok rajzolni,énekelni,táncolni.De látom a szépet,látom a jót.Látom a tisztát,és érzem az igazat.Lehet,hogy ezekhez a dolgokhoz egy pici tehetség sem kell..De egy valamit tagadhatatlan tudok.Tudom,hogy mindez áldás.Áldás még akkor is,ha most éppen nem annyira kék,és nem is annyira zöld.Ha kicsit fázósabb,kicsit csendesebb...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése