A kép nélküli beszéd

Napok óta szeretnék már írni.Lentebb egy pár bejegyzéssel szerepel pár kép,ezekhez szerettem volna kommentárt fűzni.De a technika meg én azt gondolom folyamatos taszításban élünk.Furcsa egy kapcsolat a miénk.:)Nincs más hátra mint,hogy ezeket az érzéseket amik ezek a fotók kiváltottak belőlem,csak úgy kép nélkül,igaznak gondolván.

Önzetlen összetartás:Ezt jelenti nekem a Szívesség.net oldal.Ezen oldalon bárki kérhet felajálhat.Van egy úgynevezett szívességi kódex amit illik betartani.A lényege mégis az,hogy pénzt nem lehet sem kérni,sem felajánlani.Nekem valami mást adott.Már azt hittem az emberekből,akiket én még mindig változatlanul szeretek és hiszek bennük,kihalt a bizalom,az önzetlen segítség nyújtás.Semmi másért csak az érzés miatt,hisz tudjuk:Adni az egyik legjobb dolog a világon.Tévedtem:)

Virágom virágom:Az idén nem volt sajnos keretem arra,hogy a muskátlik és barátai szinei borítsák és díszitsék házam tájékát.Nem rég költöztünk ide,és az évelő növényeim,hagymák,Rózsatő stb..bizony lassacskán tudom összeszedni,és annak is idő kell mire azt a hangulatot varázsolja oda nekem,hogy mesebirodalomba képzeljem magam.Tudom,hogy hosszadalmas és fárasztó munka,de azt is tudom ezerszer megéri.Viszont a tavalyi évben betudtam borítani az erkélyt a lépcsőket..Szerettem őket gondozni,beszélni hozzájuk..Mégjobban gyönyörködni bennük...Persze a kiteleltetés nem sikerült,tehát az idén csak a lelkem virágzik:))

Az én házam,az én váram:Harmadik éve,hogy feladtam az addigi életem és a családomat a nyakamba véve,elköltöztem három megyével messzebbre.Mi volt az ok?Egy új szerelem a válás után,amiből mára már szinte tökéletes házasság lett.A régi otthonunk ne volt túl modern.Mindig akadt rajta toldozni-foldozni való,csak egy régi paraszt ház,de nekem minden szeglete a lelkem egy darabja volt.A volt férj sem viselkedett úgy,hogy az a gyerekeimnek ne ártson és egy nagy levegőt véve változtattunk.Hát most álmaim otthonában élhetek..Az utcában a legnagyobb talán minden tiszta üveg és erkély,meg lépcső.Az udvaron borostyánok futnak,a kertben a földieper,szeder,málna,és most már ribizli meg gyümölcsfa csemeték.Meggy,szilva,cseresznye,barack.De hiába minden,csak most tudom azt mondani az OTTHONOM.Eddid csak éltem benne,de a szívem még távol maradt.Nem engedte azt a régi paraszt házat..Mostanra itt találom meg a békém.

Anya-Fia lánya:Na ez az a rész amiről nagyon sokat tudnék írni,de mégsem fog oly sok sor születni.Miért?Most még megannyi megválaszolatlan kérdés van bennem.Találgatások és persze izgatottság,vajon jól csinálom?Tudom,hogy erre a választ csak akkor kapom meg,ha már felnőttek lesznek.Túlságosan nem aggódom,mert az eddigi jelekből azt a vissza csatolást kapom,hogy nincs,és nem is lesz baj.Elég sokat beszélgetünk.Ami abból áll,hogy ők kérdeznek én meg válaszolok.Mindig őszintén.Nem kertelek,nálunk nem a gólya hozza a babát és még számtalan kérdés,amik hallatán néha pirul az anyai arc is.Férjem azt mondja,hogy az nagyon jó,hogy mindenre őszintén válaszolok,de kérdés az,hogy szüksége va-e egy olyan korú gyereknek a válaszra,vagy inkább játszania kellene?Hmm.

Családom:Na ez a rész számomra keserédes.Keserédes,mert van még.Mármint élnek a szüleim,akiknek hálával tartozom,mert annak ellenére,hogy nem ők a biológiai szüleim,jobbat nem is lehetne elképzelni,mást pedig még véletlenül sem akarnék.A nővérem és a bátyám,akik szinten nem  édesek voltak,de az igaziak,sajnos meghaltak.Nővérem gyerekei tőlem nagyon távol,na és ezzel be is zárul a kör.Nincs nagynéni,nagybácsi,unokatestvér...A férjem családjában egy ideig bíztam,hátha befogadnak,még akkor is ha nem a legjobb parti vagyok.Elvált nő három gyerekkel.Egy ideig még hittem benne,mára beletörődtem:szeretetet kierőszakolni nem lehet.Tehát a gyerekeim és a férjem,meg a szüleim akikre ha ránézek,viccesen azt mondhatom.Egy törzs:))

Könyvmolyságom:Az egyik olyan hobby,ami a férjem és énköztem eggyezik.Mindketten imádjuk a könyveket,na meg gyűjtjük.Apropó itt hívnám fel a kedves olvasóim(feltéve ha van ilyen),hogy egy könyvesszekrényt szívesen fogadnánk.Lassan,de biztosan kitúrnak minket,de hát minden darab kell nekünk,így maradnak.Büszke vagyok arra is,hogy nem csak ott állnak a polcon hanem igenis olvassuk is őket.A gyerekeimnek is sikerült átadni ebből a szerelemből egy darabot.A nagy lányom,kissebb iskolás korában,nem ment lógni csak úgy a barátaival,hanem a könyvtárba járt..Ha valamiért retórzió járt,akkot az ennek a megvonása volt:))Persze ma már ez kissé megváltozott.Mégis vannak barátok,na meg szerelem így az olvasás elmarad.De a szobájában a polcon azért ott sorakoznak a kedvencek.A két kicsi szintén...Donatella örökölte az irodalmi vénám.Manapság Janikovszky a kedvenc.Zsoltinak mindegy csak állatok legyenek benne minél több.Belém még azt sújkolták a könyv érték,én megpróbálok eszerint hozzá állni.Na és az antikváriumok illata semmi máshoz nem hasonlítható.Mintha ott lenne az összes kedvenc író,költő szelleme,az itt ott megsárgult lapok között..

Azt gondolom mára eljött a bucsú órája,kissé fáradok,meg a gerincem is tiltakozik a sok ülés miatt.De már gyógyulóban a második szuri után és még van három,úgy hogy biztos,hogy holnap folytatom.Érdekes mert azt érzem mintha lecsupaszítanám a lelkem,de ez cseppet sem kellemetlen,annál inkább felszabadító..Jó éjt mindenkinek.Álmodjatok bajszos angyalkákkal:))