Húsvét Csokinyuszi és mosolygás.

Mint ahogy tegnap írtam ,lett készítve térkép nem is akármilyen..Én balgán azt gondoltam,hogy olyan kalózosra veszem a figurát.Elvégre ha kincskeresés adjuk meg a módját.Na jó palackba nem zártam és bizony a rajztudásom is hagy némi kivetni valót maga után,de szívem összes szeretete benne volt abban a rajznak csúfolt térképben.Mivel reggel még elég borongós volt az időjárás lógott az eső lába,úgy gondoltam, lakáson belül rejtem el a kincseket a gyerekeknek.A feladat adott volt,kész lettem a térképpel.Itt jegyezném meg csendesen,hogy egy jobb érzésű belső építész az én tervrajzom láttán sokkos állapotba került volna valamelyik rendelőintézetbe és egy komoly kis orvosi team kellet volna hozzá,hogy meggyőzzék,ne adja fel a szakmai karrierjét.:))

Az égiek is megsejthettek ebből valamit,mert jókedvük támadhatott,így napsütéssel ajándékoztak meg minket.Tehát maradt az eredeti verzió és kinn az előkertben,udvaron,bokrok és fák közé rejtettük a finomságokat.

Tervrajz segítsége nélkül,de annál nagyobb lelkesedéssel keresték a "kicsik" azt ami az övék.Kissé lihegve de végül minden egyes darabot begyüjtöttek a kosárba.Én meg hálát rebegtem az Istennek,hogy szülő lehetek,mert bár cudar ez a világ s mint mindannyian,én is cipelem a magam keresztjét,de mégis elfeledtem az összes fájdalmam,ahogy azokat a csillogó szempárakat láttam.Mellettem volt egy férfi aki szintén úgy örült talán mint a gyerek,s én boldog voltam,hogy neki is adhatok,mutathatok olyan tettet,amiben a szeretet van főszerepben,ahol csak az önzetlenség nyelvén tud beszélni az ember.S egy pillanatra,az a béke száll ránk,amit mindenkinek éreznie kellene.

A nap további része önfeledt semmittevéssel telt.Most mondhatnám,hogy mértékletességet tartottunk,de nem teszem.Nem dőzsöltünk,de a sonka ma is nagyon finom volt,mint ahogy a sütemény és a többi és a többi:)

Ponyvát olvashattam,keresztrejtvényt fejthettem,szieszta címszó alatt még álmodtam is.Nem is értem,hogy történhetett,talán elaludtam?:) A gyerekekkel szókirakóztunk.....Megéltük azt az idillt,amit nem csak ünnepnapokon kellene.Szándékosan hagytam ki a szót,hogy ünnep.Mert azért ne feledjük,mégiscsak az van.

Én tudom a jelentését,tisztában vagyok a fogalmakkal,még ha egyház taníttatásaival nem is értek mindenkor egyet.Bizony bizony ilyentájt a félelmeim is eszembe jutnak,de tudom,hogy én a legjobb úton haladok.

Viszem a keresztem,emelt fővel büszkén.Próbálom megérteni és elfogadni a miérteket,és nem utolsó sorban megköszönni a segítő kezet....