2011. július 1., péntek

Ízelítő belőlem.

 Olyan régen jártam erre,pedig megígértem...Meg lehet nyugodni leszidtam magam..Nem volt jó a gép utána vacilláltam nagyon,hogy amit elkezdtem,vajon jót tesz-e nekem.Aztán azt mondtam magamnak:-A puding próbája az evés.Hát kitárulkozom.Ez önbizalmat ad,hogy kimondom az értékeim.Látom a hibáim és talán tudok változtatni.Mégis meghagyom azokat a dolgokat,azoknak az embereknek,akik a világon a legjobban szeretnek,na és én is őket..



- Túlságosan ragaszkodom tárgyakhoz és emberekhez. Pedig a tárgyak csak tárgyak. És sokszor bármelyik tárgyat, vagy akár az összeset is odaadnám, hogy megtarthassak valakit. Mikor valakit elveszítek, és el kell engednem, olyankor az egy kis halál. Valami kicsit mindig meghal bennem.

-Amikor az ember fiatal, azt hiszi minden így marad. Mindenki sokáig akar élni, de senki nem akar megöregedni. Azt tudja, hogy meg fog öregedni, de az még nem volna baj. Viszont hogy ezzel az egészség is romlik, az nehezen feldolgozható. Sárgulni kezdenek a fogak, és az újságot is már csak szemüveggel látod. Vagy derékfájással ébredsz, mint akit a daráló köpött ki. Az egész csak úgy kezdődik, mint egy izomláz, csak ez nem múlik el másnapra. Már nem tudsz egy nap alatt regenerálódni.

- Sokszor Don Quijote de La' Manche vagyok. Ha úgy érzem, hogy igazam van. Jobban mondva az igazságérzetemet valami sérti, bántja, hajlamos vagyok szembe menni az egész világgal. Mert csak nézőpont kérdése, hogy azok ott szélmalmok, vagy integető óriások.

- Néha megbántok embereket, de sosem tenném szándékosan. Még akkor sem, ha én nem az akció, hanem csak a reakció vagyok. Ezen változtatnom kellene.
Tudom és érzem, de úgy látszik ehhez nem vagyok elég erős. Ez elég furcsa, mert támaszként olyan tudok lenni, mint egy szikla.

- Rettenetesen megvisel, hogy 2011-ben Magyarországon gyermekek éheznek. Olyan emberek próbálnak segíteni rajtuk, akik néhány ezer forintból élnek, miközben a belügyminiszter, aki nem bélyeget, hanem ingatlanokat gyűjt, és milliárdokat lopott össze, szépen hallgat. Hol van az ország politikai, és gazdasági elitje a rigó életbe???

- Szeretem a illatosított füstölő pálcákat. Van több kedvenc illatom.
Sokszor égetek és meg is nyugtat. Percekig nézem, hogy az elhamvadó rúd illatos füstje a legkülönbözőbb ábrákat rajzolja a szobámba. Szeretem nézni. Ezek olyan nyugodt, harmonikus pillanatok.

És örömmel hallom hogy hajnalban már énekel a feketerigó,
     És örömmel látom, hogy az árokparton kinyílott az ibolya,
     És örömmel érzi bőröm a tavasz langyos levegőjét,
     És örömmel hordom a könnyebb tavaszi öltözetemet,
     És örömmel látom az iskolások hangos és kedves "csiripelését",
     És örömmel várom hogy kikeljenek az elültetett magok,
     És örömmel várom hogy kivirágozzanak a gyümölcsfák,
     És örömmel várom hogy szívembe is elérkezzen a Fény.
     És várom, hogy szívemben is elérkezzen a Tavasz.


Nincsenek megjegyzések: