Napok óta a faszültség lett a társam.Nem hívtam,de ide lopodzott,s most nem tágít.Tehetek én bármit.Na majd jól elgondolkodom magamon:Ez volt az első,ami eszembe jutott.De még kérdés sincs,akkor hol és miképp keressem a választ?
Talán csak fáj,hogy nem vagyok szuper képeszségekkel megáldva,mint ahogy balgán gondoltam magamról.Persze a tanulásnak van jutalma is.Az enyém személy szerint a tapasztalás:Ne másszak magas sziklákat,mert biza onnan nagyot lehet esni,összetöröd magad,és a seb ugyan begyógyul,de fáj a helye ha felszakad,megsérül...
De az egész testem sajog,és nem tudom kiszürni a forrást.Pedig akarom.Istenem de még mennyire.Azt hittem tálentumként megkaptam azt,hogy hamar megismerhetek/kiismerhetek embereket,szituációkat.de nem.Most magam kell még mindig megismernem.Hosszú és fáradtságos utazás ez.Megéri e?hát persze.Itt bújkál a szám szegletén egy laza félmosoly.S azon gondolkodom,miért nem tudok sírni,ordítani,bármit ami régen ment..Szét fújta a szél az önképem?Kérdések-válaszok..Legalább rendszert tudok felállítani..Ez már haladás..:-)
Minél egyszerűbben tudtok élni, annál inkább urai vagytok az életnek. Csak egy kis hajlék, a mindennapi kenyér és a tisztességes ruha legyen biztosítva, a többi ne legyen sorvasztó gondotok. Gárdonyi..
4 megjegyzés:
Vártam már nagyon írásod, és meg is kaptam. bár nem a legjobb melyet szerettem volna,de legalább tudom, hogy megvagy...Remélem mind kettőnk élete rendeződik, mert én már egyre nehezebben bírom ezt idegileg...Mondhatni, hogy eluralkodott rajtam a depresszió. Magad részéről erre nem gondoltál?
Drága Csöpp!
Látod így lesz félmosolyból mosoly.A mai napi jócselekedeted megvan,pedig nem is gondoltál rá:))Köszönöm a szavaid és,hogy itt vagy.Lesz még ez az írás pozitívabb is,csak másfelől kell szemlélődnöm.Talán egy két fejen állás segíthet.:))
Igazából a depresszió mint olyan sosem jutott eszembe,mert én örökös depresszióban élek:)
Persze ez csak vicc volt,bár elismerem nem a jobbik fajtából,de sajnos csak ezt a fiókot nyitja még a kulcsom.Igazából amit mindketten keresünk,az nem más mint a béke.A nyugodt ember azt gondolom,önnön magában jutott olyan utakra,ahol béke és harmónia van.Tudod az a legszebb az egészben,hogy ez az út mindenki előtt nyitva áll.Sőt.Mindenki számára egyenlő távolságra is.Csak a nem lustább fajta,nem állt meg pihenni mint én,hanem tovább lépkedett.Fáradtan nyúzottan,verejtékezve.Talán most azért voltam ennyire "lemaradva" mert már jártam ezen az úton.A végére is értem,de valószínű,hogy nem jól kúfárkodtam az idővel,térrel,mert zuhantam akkorát....Én meg kissé Pató Pál módjára heverésztem tovább a gyógyulás után(rehabilitáció):)
De én felállok csak reszket még a lábam.Azt hiszem állok még egy darabig mielőtt elindulok.Bemelegítek...
Csak hajrá! Indulj mielőbb el! Sok teendő vár még Rád!
Kedves Erika! Remélem jól vagy, már régen jelentkeztél akár itt akár nálam...Én sem vagyok a toppon és nem írok, de remélem minden rendben...
Megjegyzés küldése