2011. február 17., csütörtök

Megbocsátás az megalkuvás?


minden alakulás és változás jó,amikor tudom, igen, igy van, éppen csak nehéz szivvel és alázatosan lehajtott fejjel most az a dolgom, hogy ne menjekmert felelősséggel tartozom és bár mennem kéne, szaladnék, kezdenék új lapot az életemben, mert ez a helymár nem arról szól, mint kéne..Nem ránthatom ki a talajt az ő lába alólérzelmileg, anyagilag csúnyán összekeveredve.Érzelmileg, mert szerelmes.Anyagilag, mert felsorolni is sok és megint érzelmileg, mert ha anyagilag, akkor a kilátástalanság egy bénitó méreg.Van egy anyuka, aki várja minden hónapban a segitséget.van a kislány, aki imádja az apját (az, hogy engem is, és én is őt, nem felelősség kérdése)és van az apa, aki ha elhagyom most, mindez kicsúszik a kezéből nem akarja, hogy maradjak, mert óriási áldozat szerinte, hogy odatartom a vállam a terhei alá én pedig maradok, mert amig még tudok mit tenni érte, addig nem négy év alatt rengeteget adtam neki magamból szemléletmódot,amit sose gondolt volna,amire ő azt mondja, jobb emberré tettem, pedig csak kibányásztam belőle, ami ott volt, csak harminc évig senkit nem érdekelt és ami ott van még, az az erő, a pofonok elfogadni merése ő nem akar őrangyalt de nekem dolgom, hogy vigyázzak rá, hogy a saját erejével tisztába tegyem addig nem megyek tovább, és nem áldozat egy pillanatig sem az anyagi áldozat meg nem érdekel, nem az a lényeg. igen, jól alakul,amióta rájöttem, mehetek, tudok menni, mert el tudom engedni, de felismertem, hogy dolgom van még itt, nem gyávaságból maradok, ha végeztem, menni fogok...megint a Kisherceg, amitől borsózott a hátam mindig,de most értem meg maximálisan,nem hagyom csak úgy a Kisrókámat iszonyatos erőt érzek ehhez igen, hajrá :)

3 megjegyzés:

Csöpp... írta...

Szia.
Csak egyetlenegy kérdésem lenne, mert addig amíg ezt nem tudom a véleményem nem állna helyt...
Hány éve alkottok egy párt a Kedveseddel?

Erika írta...

4..De tudod van az az érzés mikor tudod,hogy te voltál Júlia ő Romeó
Bonny és...Na jó..Egyébbként a viharfelhőket elfújta egy angyalka.Nem tudom ki küldte,de örök hálám üldözni fogja:))

Csöpp... írta...

Nos azért kérdeztem mert azt mondják, a nagy tapasztaltak, hogy ez első és 3-5év között van a kritikus időszak utána meg majd a 11. a párkapcsolatokban. Természetesen nem az jelenti,hogy végig a béka feneke alatt.. Akik ezt az időszakot túlélik és kitartanak egymás mellett akkor nagy eséllyel életük végéig együtt maradnak. Természetesen mindenhol vannak kivételek.
Azt tudom, hogy ebben az időszakban rengeteg erő kell ahhoz, hogy ne adjuk fel és télleg jóban rosszban kitartsunk a Kedvesünk mellet.
Mi májusban már 6éve leszünk együtt, mondhatom, hogy a fiatalságomat adtam Kedvesemnek és nagyon sokszor megfordult a fejembe, hogy ezt így nem csinálom tovább. De végül a szívem győzött és nem adtam fel. Mára látványosan rendeződött a kapcsolatunk, senki nem gondolta még mi sem, hogy eddig eljutunk.
Van amikor a szív jobban tudja, mi a jó nekünk és mit kell tennünk. Ezt meg kell látni és nem hagyni az észt, hogy rossz útra térjünk.
Örülök, hogy kezd rendeződni az életed és, hogy kitartotok egymás mellett.

Egyébként még annyi, sztem a megbocsátás és a megalkuvásnak semmi köze egymáshoz.Legalábbis még nem tapasztaltam, és elképzelni sem tudom együtt.