Anyák napja és orgona..

Ismét eljön lassacskán ebben az évben is az anyák napja,bennem pedig fura érzések kavarognak.Egyrészt szerencsés életet kaptam a sorstól,mert még itt van velem az anyukám,másrészt pedig vannak akik talán ugyanezt gondolják rólam így,hogy anya vagyok.Számomra a leghálásabb szerep,talán azért mert ugyanezt "hoztam" magammal.Ezt láttam az anyukámtól,hogy bármekkora lehetett a kilátástalanság,mindig biztonságban éreztem magam,mert tudtam van nekem.Bár ajándékot nem illik kérni,de mivel az én apró porontyaim még nem rendelkeznek önálló keresettel,így a férjemre hárul a feladat,hogy a pénzbe kerülő dolgokat a "hátára vegye":) Az idén a kérésem a következő:Kényeztetést kérek.Reggel ágyba kávét,arc és váll masszázst...Na meg még bővítem a sort:)Hálát adok a teremtőnek,hogy a puszik,ölelések,szeretet adás-kapás,nálunk a hétköznapok rendszeres része.Nem telik el úgy nap,hogy ne mondanánk,ne mutatnánk ki egymás felé a szeretetünket.Aztán ott lesz az iskola,amikor felkészülhetek egy nagy adag papírzsepivel.Bár azt veszem észre,ahogy az évek lassan múlnak felettem,úgy hagy el a szentimentalitásom.Inkább a határtalan büszkeség lép a helyébe.Nem lett ez a belyegyzés hosszú.Nem lesz,mert bármennyire jó érzés,hogy van egy nap,mikor mindenki minket "ajnároz",én kicsit úgy vagyok vele,mint a karácsonnyal...Mért csak azon az egy napon lehet kell szeretni.Hol vannak a hétfők a csütörtökök.Hol vannak a fáradt esték,mikor a vacsora az asztalra kerül,a tízórai pedig mindennap a táskába.Én is szégyenlem magam,és bizony háborog a lelkiismeretem,mert én is tiszteletlen vagyok néha.Megbántom és nem gondolkodom mielőtt kimondok dolgokat.De ezek vagyunk MI gyerekek..Könnyeket adunk,többet,mint kellene.Na és ilyenek vagyunk MI anyák.Kaphatunk bármennyi könnyet a sok mosolyért,akkor sem fogy ki a zsákunk és büszkék vagyunk,hogy nők és anyák lehetünk.

UI:Én személy szerint,kinevezem május második napját,apák napjává.Külföldön már úgyis hivatalos.Hát akkor itt miért ne?Hisz nélkülük ez a műsor nem jöhetett volna létre:))