A változni tudás nagy adomány,nekem ez nem adatott meg.Viszont az önismeret tükrébe nap nap után bele nézek,csak a kép nem változik.Ember lévén sok mindent kaptam az öregtől,vagy a sorstól,kinek hogy tetszik...PL:Szabad akarat.A szabadság megvan,az akarat kevés.Vagy inkább a kitartás,fene tudja,bár a lényegen nem változtat.Nem azt az életet élem,amit élni szeretnék,ami még élhető lehet.Benne vagyok egy mocsárba és csak taposok,taposok.de nem jutok ki..sőt..
Van EGY kéz aki erején felül teljesít,hogy segítsen.De lássuk be,ő is csak egy ember,varázsolni ő sem tud..Megköszönném neki,de ilyet köszönni nem illik.Hálát kifejezni tettekkel kell.Remélem nem vagyok adósa.Hiába kaptam szivet,hogy érezzek.Hiába kaptam észt,hogy gondolkodjak,hiába kaptam bátorságot,hogy küzdeni tudjak...Ez nem mese,ez a valóság.Ez nem kansas city,ez az ÉN életem.Ez az egy,amit mindig emelt fővel éltem.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése