Erikának....

Az első hangok tőled keserves sírás hangjai voltak.Az ismeretlen világra reagáltál félve, gondolom.A kezembe adtak és azonnal elhallgattál.Megérezted az ismerős illatot,megnyugtatott a megszokott dallam.Igen,a szívem dobogására ráismertél,hiszen 9 hónapig hallgattad odabent.A hajad sűrű volt,hosszú, fekete.Mint egy kis sündisznó tüskéi,felfelé álltak.Megszámoltam az ujjacskáid,belestem a pólyába a lábujjaid is megnéztem.Az arcodon még látszott,nem volt egyszerű az erre a világra való érkezésed.Néztelek és nem gondoltam,hogy te vagy a legszebb a világon, de mégis éreztem,hogy nekem már örökké az leszel!
Már kamasz vagy, lassan 16.Kövér vagyok anya, mondod.Pedig ha rád nézek egy arányos, magas ,egészséges alakot látok.Csúnya vagyok anya,szólsz.Szerintem gyönyörű vagy és emlékszem,mikor a szüleim bizonygatták ugyanezt nekem.Lelkesen tornázol minden nap,erre én sosem voltam képes.Nem tetszik az arcod,mert vannak pattanásaid.Hormonális,
mondom, idővel elmúlik,de ez téged nem nyugtat meg,látom.Belül még kislány vagy, kívül már kész nő.Nehéz ez a kettősség, tudom.Féltünk,óvunk,lehet túlzottan is.De nekünk te vagy az egyetlen ,a világunk közepe.

Holnap pedig jönnek a többiek:)Születési rangsor szerint..