Apró örömök,amiktől óriássá válhatok..

Történt ugyanis a napokban,hogy férjemmel,rendes ,szokásos filozofálgatásunkat tettük.A téma a hit volt.Mint általában ebben is egyezik a véleményünk,bár ő a reálisabb,és néha jó ha lehúz a földre,mert igen sokáig tudok ám lebegni az ön sajnálat tengerében:)Azt mondtam,hogy én nem szűnök meg szeretni őt és hinni benne,de egy jelet igazán küldhetne,hogy az út melyre ráléptem valójában nem egy kerülő út,mely belevész a nagy semmibe?Persze a kedvesem,mint mindig most is csitított és azt mondta,talán nap mint nap megkapom csak vagyok olyan önző,hogy a fene nagy ön sajnálatomban nem veszem észre,még azt sem,hogy hányan szeretnek és állnak mellettem.Akkor,hogy várhatom magamtól,hogy egy apró jelet észrevegyek?

Másnap a fővárosba utaztam.Történt,hogy hazafelé,én már ültem a vonaton.kezemben egy könyv,ezért is szeretem a vonat utakat,végre bepótolhatom az irodalom iránti szeretetem:)Egyszer csak arra leszek figyelmes,hogy a kocsiba egy lány száll fel lehajtott fővel,s jön egyre közelebb.Kis híján infarktust kaptam,mert azt hittem,hogy az én lányom.Szégyen-nem szégyen,de a kabát ugyanaz,nadrág,haj viselet szintén.Ő sem tudta mit kezdjen a hosszúra nyúlt kezeivel és combjaival..De hál istennek felnézett,nekem meg gördülhettek le a szikla darabok a mellkasomról,de a lélegzetem nem lett könnyebb,mert ez a kislánynak,aki még korban is stimmelne az én leányommal,még az arca is hasonlított.Biztos furcsán néztem..Hál Istennek nem vette észre.Kis idő múlva jön a barátja/szerelme,eléggé sietett az látszott,valamit beszélgettek,elég idegesnek tűntek,de én gondoltam,mielőtt tolakodóvá válna a bámulásom,visszatérek a könyvemhez...Mindaddig amíg megnemjött a kalauz és kérte a jegyeket,meg a bérleteket.A pár velem majdnem szemben ült,így akaratomon kívül is fül tanúja lettem egy kényelmetlen beszélgetésnek.A fiúnak bérlete van,de későn indultak el és a lánynak nem bírtak jegyet vásárolni,amit most szeretne megtenni.Igen ám,de a fiúnál egy bank kártya volt,készpénz semmi.

A MÁV Kötelesség tudó dolgozója közölte,hogy nála nem lehet kártyával fizetni,és ha nincs elegendő készpénzük,akkor kénytelen a lányt megbüntetni..Volt könyörgés,Diák bérlet mutogatás,de a szakma minden előtt,emberség majd utána.Ránéztem a lány arcára.Az ártatlanság keveredett a félelelemmel,csalódással és haraggal,na ekkor nem bírtam tovább és kérdeztem meg,hogy mennyibe kerül egy diák jegy Szentmártonkátára,mert a beszélgetésből kiszűrtem ők is addig utaznak mint én,és a fiú ismerős is volt...Szabadkoztak,hogy nincs szükség rá és köszönik szépen,de nem akarnak engem kellemetlen helyzetbe hozni.Mondtam nekik,hogy mivel már benne vagyok,had fizessem ki a jegyet,ők alkalomadtán vissza adják,de még mindig jobb,mint több ezer forintos bírságot fizetni..Pironkodások közepette elfogadták,és leültek velem szembe.Hiába is mondtam nekik,hogy szót nem érdemel a dolog,és én nagyon szívesen segítettem,mert ezzel az összeggel én már nem gyarapítom a családi nyaralásra félre tett/gyűjtött összeget,mégis adni szeretett volna valamit.Megkérdezte,hogy van-e gyermekem,és ha igen mennyi?Feleltem,sőt még a nevüket is és a korukat is mondtam(anyai büszkeség,vagy csak szentimentalitás)Elő húzott a kabátjából egy egy Olvasó szerű nyakláncot.A medál természetesen kereszt,kicsit fentebb pedig,az egyik oldalon Jézus a másikon Mária.Kézzel gyártott darabok voltak.Ők gyártják és árulják kevés ember érzi szükségét,hogy effélét vásároljon,de ők akkor is csinálják,mert hisznek,és szeretik ezt tenni.Szóval gazdagabb lettem négy ilyen csodás darabbal.Egy felnőtt és három gyerek lánc.

Miután már a vonatról leszálltam és sétáltam hazafelé,akkor jutott eszembe,hogy ez volt a jel...Mosolyogva néztem fől,és egy köszönömöt rebegtem...

Ennek a történetnek az apropója az,hogy mostanában az egészségem nem a régi.Talán a lelkemben levő mérgek,talán a letisztulatlan gondolatok...Minden esetre,az eredmények csak azt jelzik,hogy a veszélyt jelző sziréna nem hallgat...És én nem akarok még menni,rengeteg dolgom van..remélem lesz rá időm.

De egy valamit nem szeretnék.Eljön az az idő, amikor fel fog tűnni, ha a tükörbe nézek, hogy az a csillogás, ami egykor a szememben volt már régen eltűnt. Már nem úgy látom a világot, mint egykor, már nem várom a csodákat, pusztán a sivár és kopár tényeket látom, amik villámként képesek átcsapni rajtam. De ez már cseppet sem izgat. Tudom nagyon jól, hogy ez a világ sajnos ilyen. Nem fogok megbízni senkiben, és ezzel azt is képes vagyok őrületbe kergetni, akit valójában szeretek. Az ifjúkori szerelem már rég a múlté. Nem fog annyira lelkesíteni semmi a világon, mint régen, mert tudom, hogy semmi sem olyan fontos és nagyszerű, mint azt egykor hittem. A világ meghal bennem, és vele halok én is.Megöltem a lelkem egy tollvonással.

De van aki erőt ad,Mert ilyen verseket ír.Nem nekem írta,hisz akkor még nem kötött egymáshoz szerelem,de tudom,hogy nekem szól..

HISZEKEGY
Hiszek egy emberben,
Hiszek egy életben,
Hiszek a holnapban,
Hiszek, ha jó bor van,
Hiszek, ha mégsincsen,
Hiszek, ha nincs Isten,
Hiszek, ha megvallom,
Hiszek, ha nem hallom,
Hiszek, ha lázam van,
Hiszek, ha lázad van,
Hiszek, ha bágyadtan,
Hiszek, ha ágyadban,
Hiszek, ha karomban,
Hiszek egy holnapban,
Hiszek az életben,
Hiszek az emberben.

Buzási Gergely