lelkesedéssel rovom a sorokat.
Régebbi képeket néztem.. elfogott a büszkeség,hogy egy olyan férfit adott
a sors társamul,aki Apává érett.Köszönöm uram.
A legelején....:))
Utána ír egy ilyet...
Levél Gyermekeimnek!
Külön tőről fakadtok tőlem, mégis enyémeknek érezlek benneteket. Ez azért lehet, mert édesanyátok oly kedves nekem, mint senki más. Sok mindent nem tudok pótolni, helyettesíteni, visszacsinálni és utólag korrigálni, mert erre még én sem vagyok képes. Abban viszont biztos vagyok, hogy a legjobb tudásom szerint azt adom, amire szerintem nektek szükségetek van. Legyen ez szigor, ölelés, vas tekintet, csók, vagy bármi más; ebben édesanyátokkal teljes mértékben egyetértünk. Ahogy ti értek felnőtté, én is úgy érek egyre jobb szülővé. Egy könyvből tanulunk, egy a tananyag. Ami más, az az olvasás mikéntje, hogy hogyan érezzük magunkénak.
A szülő viselkedését elsősorban saját szülője viselkedése határozza meg, hogy milyen mintát hozott otthonról, mit tart helyesnek és helytelennek. Ebben a sok generációs tapasztalat adott, nem lehet rajta változtatni. Ezért tartozom én is bő hálával azért, amit otthonról lestem el. Az én szüleim – ugyanúgy, ahogy mindenki más szülője – a lehető legjobbat szerette volna átadni. Van, akinek jobban, van, akinek kevésbé sikerült. Én nem panaszkodhatom, e téren semmi pótolnivalójuk nincsen. Ahogy a fejem lágya nő, úgy nyílik ki a szívem irányukba. Ez soha nem lehet késő, és amíg mondani tudom, mondom is.
Tehát kedveseim, ti is örvendezzetek, olyan mintát kaptok, amely talán nem mindig találkozik szájatok ízlésével, ellenben a keserűséget is könnyebben tudjátok majd viselni, tehát végső soron jobban jártok. Bármi, amit teszek, értetek van. Még ha korlátozlak is benneteket időnként, ne feledjétek, engem a szeretet vezérel.
Nem vagyok tévedhetetlen, talán vétek én is olykor. Bocsássátok meg nekem, úgy előre, mint utólag. Nem ígérhetek tökéletes világot, mert a világ nem tökéletes. Javítok rajta nektek, amennyit csak tudok, de emlékezzetek: a világ olyan, amilyennek elfogadjátok. Igyekezzetek jót találni benne, még akkor is, ha ez olykor a nehezetekre esik. És idővel talán át tudom majd adni azt is, hogy bármi rossz történik, az nem ellenetek van, hanem értetek.
Én pedig hála imát rebegek.....Álmomban A mesék országába szállok,kinyitom a
szemem és a mese még mindig valóság.
Tudom ez így marad míg világ a világ.
Csendben mondom,mert a család egyik része alszik,de ordítanék,hogy KÖSZÖNÖM!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése