Kinyitottam.

Egy bejegyzés erejéig mindenképp.
Ma lenne a nővérem 46 éves,de ő úgy döntött ezt már nem
üli meg.Nem kér az ajándékból,tortából,és ami a legfájóbb az életből.
Áprilisban lesz három éve,hogy a küzdelem kontra feladok mindent harcban,az utóbbi
győzött.Nem hagyott nekünk semmit,sem egy levelet,se választ,csak űrt a lelkünkben.
Kérdések,önvád,és hihetetlen szomorúság tör rám ilyenkor,mert mi valóban jó testvérek voltunk.

Most az egyszer kiírom magamból, talán megkönnyebbülök.
Tudni kell,hogy anyunak és apunak már volt egy házassága mielőtt a sors egymás karjaiba
kergette volna őket.Szerettek volna  ők közös babát,de sajnos nem lehetett,mert az orvosok azt
mondták anyunak,két császár metszés után,talán nem kellene próbálkozni,mert az egészsége
mehet rá,sőt..(Persze ezt most olvasva,már mosolyogtató,de az akkori orvos tudomány...)
Na így lettem én..A vér szerinti anyám    200 azaz kettő-száz forintért írta alá a
papírt,és lemond rólam.Egyébként ő és az édesanyám unoka testvérek voltak,innen volt az információ.Az Ica már megint terhes,de nem tudja kitől,szegény gyerek,ez is az intézetben végzi..
Nem így történt.A szüleim hosszas keresgélés után rátaláltak(mivel kivolt tiltva Szolnok belvárosából,csak a külvárosi kés dobálókban lehetett fellelni)Mert én Szolnoki vagyok ám,és büszke a Jászságomra.
Egy csomó várakozás,bürokrácia dzsungele,de megtörtént,aminek meg kellett történnie.Végre vér szerinti
szülőkké váltak.Így lettem én Mihályi Hortenziából Szabó Erika:)).
A nővérem akkor 13éves volt,és a szüleim elkövették azt a hibát,hogy nem beszélték meg vele,
hanem meglepetéssé avanzsáltak.Jött haza a suliból,ledobta táskát,és rászóltak,hogy csöndesen.
-Gyere mutatunk valamit.Ő a testvéred.
Később elmondta,hogy akkor nagyon utált.Én sem tettem volna másképp.
Fenekestől fordult föl az élete.A szertornát abba kellett hagyni,hisz valakinek vigyáznia kell a kicsire(Akkor nem volt gyes)Követeltem tőle rendesen az áldozatokat,de ahogy telt-múlt az idő,mintegy giccses filmben megszeretett.Az ösztöndíját rám költötte.Sosem fogom elfeledni a bab kávé mintájú pizsamát.Békéscsabára járt Középiskolába,elvitt magával,nyilván nagyon szerethették,ha ezt a tanárok tolerálták.Ott ültem az órákon..(Na ezért vagyok én most ilyen okos:))
Elszaladtak az évek.Megismerkedett egy fiúval,házasság lett a vége.S mivel a férjét követte elköltöztek Szolnokról,Békés megyébe.Közben anyukám beteg lett és az orvosok javallatára vidékre költöztünk.Olyannyira,hogy meg sem álltunk a nővéremékig.Akkor én mindössze 8éves voltam.
Rengeteget vigyázott rám,mikor anyu kórházban volt.Megszületett az első babájuk,én lettem a kereszt anya.
Utána a fia,minden szép volt és idilli.Nagyobb ház.Jó kereset mindkettőjüknek.Én ,ahogy cseperedtem úgy vettem át az ő feladatát,és én vigyáztam az ő gyerekeire.Félreértés ne történjen,nagyon szívesen tettem,nem azért,hogy visszaadjam a kölcsönt.Eltelt jó pár esztendő én is felnőtté váltam.Nagyon szerettük egymást.Sokan mondták,nem is vagytok édes testvérek mégis így szeretitek egymást,bár minden testvér ilyen lenne.Nem tudom hol romlott el,talán akkor amikor a férje vezetői állásból,hírtelen munka nélküli lett és állást nem talált..Az alkohol viszont jó cimborája lett.Veszekedések,adósság nem fizetése(egy kereset)..A férje nem bírta tovább és öngyilkos lett.Egyedül két gyerekkel,özvegyen..Hiába voltunk mi mankó amire bármikor támaszkodott,egyre többször láttam az elkeseredést.Sokáig senkije nem volt,de aztán bele vágott egy kapcsolatba...Vak vágány.Nem bírta egyedül a két gyerek mellett fenntartani a családi házat.Beköltözött a városba albérletbe.Pedig mi mindig segítettünk,de ő erősnek akart látszani.

Legelősszőr kimosták a gyomrát és megmentették.
De másodjára sikerült neki..S most itt ülök én,azon gondolkodva,hogy segíthettem volna?
De lent van a földszinten az édesanyja,vajon ő mit érez.?
Ő az igazi erős asszony,hiszen a lánya elvesztése előtt,3évvel meghalt a fia... infarktus.
Tudom,hogy az én három gyerekem jelenti neki az életet,miattuk van köztünk...
Tudom,hogy megkell tanulnom gyászolni és az avval jár,hogy a szerettünket elengedjük,de én nem tudom megtenni.Talán soha,de most még biztos nem.Mert csak addig jutottam,hogy nem haragszom már rá,hogy elvett tőlem rengeteg örömöt,nevetést,amit még együtt kellett volna csinálnunk....
Remélem hall engem és tudja,hogy örökké hálás leszek neki,és nagyon szeretem...

                Magyar Sándorné..Született:Sebestyén Anikó.
                
                  1965.Január.05.-2008.Április 27.