Bármilyen szép és tartalmas is egy egy emléke lelkednek...ha nem veszed elő néha lélek-szelencédből...s nem őrzöd meg emlékét néha leporolva róla az idő ráfújta pókhálóit,lassanaz emlékek elmosódva eltünnek a semmibe,ám ne lepődj meg ha néha a legváratlanabb élethelyzetben rádtörnek,nem akarat kérdése,mikor emlékezik a lélek.Önálló életet él bennünk,ha tetszik ha nem.Ma sokat emlékeztem.Sok sok emlékem leporoltam,elmerengtem rajta..s visszatettem lelkem szelencéjébe.Nem sirattam nem nevettem.Néztem őket mintha nem is velem történtek volna,de ha mélyebben átéltem volna minden zsigerem , sejtem és érzékelésem tudatta volna...némelyiket örömmel némelyiket bánattal...hogy bizony velem történtek..hozzám kötődnek.Szeretem az emlékeket......múltam történéseit..építik a jelenem...s talán ezzel együtt...engem is.
(A képek elhelyezése botrányos,de nem is az a fontos)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése