Végre egy karácsony...

Ami nem az idegességgel cetlizéssel,meg egy halom ideg bajjal járó készülődéssel jön el..
A párommal elterveztük,hogy mi biza ma útra kelünk és a karácsony szellemében,jól bevásárolunk.
Persze itt csak azt értem amit a lehetőségeink engednek.
Régen volt autó,de mára már csak az emléke maradt,és az ilyen baleseti statisztikát
nézve,talán jobb is.Tehát a mi kiruccanásunkat,vasúttal,gyalogosan kell megtennünk,hacsak
az eltévedt Mikulás egy kis utbaigazításért cserébe a sofőrünk  lenne.

Elindultunk reggel.Az öltözködésünk több volt mint réteges.Csak a Birka faggyú
hiányzott,amivel bekentük volna egymást.Boldogok voltunk,hogy végre kettesben,egy kicsit gyerekké
válhatunk ismét,na és örömet fogunk okozni a dolgokkal,amivel majd nagy titokban megérkezünk.
Nem is volt  ebben semmi hiba,mint két bakfis..Istenem,ha csak egy kicsit áttudnék adni abból a
lélek fiatalító érzésből nektek!
Mi boldogok,A szatyrok már nem annyira üresek,a hó is talán jobban rákezdett esni,de még
ez sem szegte kedvünk.Forralt bort akartunk inni,mint pár  éve,mikor  karácsony környékén
néztük a korcsolyázókat,mi meg gyáva nyulakként csak az úton táncoltunk.Összebújva boldogan.
Na a forralt bor elmaradt,cserébe beültünk egy csokis   capucsinóra melegedés céljából,aztán irány tovább.
Bizony a napunk az elment.(A pénzünk is).Lekéstünk egy vonatot,ami  épp az orrunk előtt indult el nélkülünk.
A hó az megállíthatatlanul szakadt,átfagytunk és mint két igásló úgy néztünk ki,a felpakolt dolgokkal.
A Delta című műsor főcímében a képek  ugrottak be,ahogy egymásra és magunkra néztünk.
Kemény csata volt,de hazaértünk,és bár tuti biztos hely nem létezik,de eltudtuk dugni az ajándékokat.
Utána még egy kis hó lapátolás....Most volt az első olyan karácsonyi készülődésem,ami  spontán jött,amikor nem terveztem,de mégis minden a maga tökéletlenségével,tökéletessé változtatott mindent.Holnapra még egy kis dekoráció a házon.Na meg apával egy kis tüzelő behordás szárazabb helyre.
De azt megfogadtam,az idei karácsonyom valóban a békéről fog szólni,de ha a lelkemben vihar dúlna akkor nem  tudnám megtenni.Na és még hab a tortán,hogy  a férjemmel szinte egyszerre talált el minket Ámor nyila
de az a lényeg,hogy ha lehet,márpedig úgy tűnik igen.Ismét egymásba szerettünk.
Mit is mondhatnék még?Mert kívánni  már nem fogok,nekem a mai nap volt  az ajándékom.
Békés Boldog Áldott Karácsonyt mindenkinek!
                                
                                                 József Attila: Betlehemi királyok
Adjonisten Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta - biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem,
Segíts, édes Istenem.
Istenfia, jónapot, jónapot;
Nem vagyunk mi vén papok.
Úgy hallottuk, megszülettél
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.
Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
Aki szerecseny király.

Irul-pirul Mária, Mária
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok