Szentkarácsony..

Na meg gyomor rontás:))De félre a humorral,csak annyit,hogy tökéletes karácsonyom van.
23-24.-e délelőtt még volt egy kis hajtás..Süss főzz takaríts,lehetőleg 8 kezed legyen,mint
Sívának,és másnap reggel úgy ébredj,hogy nem tudsz kikelni az ágyból,mert ami megmaradt
a deréknak csúfolt valamiből...Annyira szúr és lüktet,hogy nem megy a lábra állás.Persze kedvesem
segítségével,meg egy kis masszírozással minden rendbe jött:))
Az egész ott kezdődött,hogy a fenyőt az idén,nem akartuk megvásárolni,hanem a saját kertünkben nevelődött fácskát akartuk mi önző módon kiásni eredeti lakóhelyéről és díszbe öltöztetni bent a lakásban.
Nagyon közel lakunk a bolthoz,és ahogy a bevásárlás utolsó fázisához értem,megláttam a még el nem adott
fenyőket.Volt közöttük egy,aki kimondottan hívogatott,mintha azt akarta volna mondani,hogy ha már
rá,mindenképp az örök megváltás vár.Akkor ezt had tegye nálunk,és ékesítse a mi hajlékunkat.
Megkedveltem,hát velem jött.De a kertben nevelkedő saját fa sem úszta meg.Aggattam rá egy pár
díszt:))
Nálunk,mióta gyerekeim vannak,na meg persze az én lelkem 70százaléka is gyermek maradt,
nem Szenteste van,hanem Szent délután.Mert mi bizony már ebéd után elkezdjük a díszítést.
Mindig is a gyerekeimmel együtt  tettem ezt,élvezet volt nézni mikor kicsik voltak,hogy az
apró kicsi ujjacskák,milyen óvatosan tesznek fel minden darab díszt,vagy szalon cukrot.
Most már nem annyira aprók ezek az ujjacskák,de most is jó volt látni az élvezetet a tekintetükben.
Na meg hallani,ha egy egy olyan díszre akadtak,ami az ő munkájuk volt,még az óvodában,vagy kissebb
korukban készítettek..Anya ezt is???Igen,mert számomra minden darab köthető valamihez.
Feleleveníti az akkori élményeim,persze  csak a szépet,illatokat hoz felém,mikor még aprók
voltak és fel kellett emelni őket,hogy a Csúcs díszt elérjék....
Mesébe illően gyönyörű lett a fánk köszönhető a fenyőnek,aki talán csodát is hozott magával,de
megnyugvást mindenképp.
Csillagszoró,én éneklek,persze a többi csak mormog,vagy jobb esetben tátog.:))
Mindenki azt kapta ajándékba amit szeretett volna,én meg nem győzök hálát rebegni az
úrnak,hogy az áhítattal is megajándékozott mind annyiunkat,mert a Karácsony hangulata
mindenki szívébe fészket rakott.Mert tudjuk,hogy néha nem azok a legszebb ajándékok,amiket
becsomagolunk,hanem ami a szívünkből jön.
Talán azok az emberek akik már a menyországban vannak,talán ők is segítettek abban,hogy
 ülök itt,és úgy írom azt,hogy csodálatos a karácsonyom van..
A gyomor rontás meg tréfa volt,de ha tovább folytatjuk a telhetetlenségünket,lehet,hogy aktualitást nyer:))
Igazi csodákat kívánok mindazoknak,akik fontosak a számomra,kedvesek a szívemnek...Mert a
szeretetnél nagyobb csoda nem létezik.
Na és még valami.A szerelmem meg én megfogadtuk,hogy nem engedjük el....Persze nem lehet mindennap
Karácsony,de az év mindennapján arra törekszünk,hogy ezt a békét és ezt harmóniát élje meg a  családunk.