Egy kis életjel..

Garai Gábor: Ünnepnap legalább

 

Ünnepnap, legalább –

nem azért, hogy szúrós karácsonyfákkal

villamoson tülekedve

egymás anyját gyalázzuk a szeretet nevében;

nem azért, hogy hívatlan

vendégeknek kiszolgáltatottan

riadt idegenekként üljünk saját otthonunkban;

nem azért, hogy töltöttkáposztával

tömjük be az űrt a fejünkben,

és émelyegve iszonyodjunk

a diétás hétköznapoktól,-

 

de azért, hogy ünnepnap legalább,

talán kétszer – háromszor egy évben,

ne a nekem és értem

legyen a legfőbb,

hanem az érte és értük,

legalább a családért, a gyerekért,

legalább magárahagyott anyánkért,

legalább az ingyen-adott szeretet áhítatáért,

a többért, a másért…

 

s talán azért még, hogy azután

- a köznapokon legalább –

ne a nekem, az értem

legyen a legfőbb,

hanem a…

nem tudom kimondani:

vakon kopognak a nyelv kifosztott, tiszta szavai

s a mindevilág ezernyi anyanyelvén

pünkösdi lánggal ellobbant szavak…

 

És ha kihűl a hit, s ha álmaink omlanak?

 

Akkor azért a megváltásért,

hogy nincs Messiás, - de a holnap

- igéző másaként a múltnak -

mindig csak másnap érkezi meg,

s lesz addig – mindig! – még egy éjszakánk

legalább,

hogy megváltsuk magunkat.

 

 

 

Boldog Békés Ünnepeket mindenkinek.Az én angyalkáim már útban vannak.Fogadjátok őket szeretettel,hisz a szeret küldte őket....